Isaszegi Múzeumi Kiállítóhely (Falumúzeum)
Csámpai András és zenekara muzsikál a volt Jancsók-féle vendéglőben. Leltári száma: F-82. A vendéglő a Templom utcában működött 1945. előtt. 1994-ben a Római Katolikus Egyház vásárolta meg az épületet. Padlásáról Száraz Józsefnek a Múzeumbaráti Kör tiszteletbeli tagjának köszönhetően számos néprajzi tárgyat sikerült begyűjtenünk a múzeum számára. Ma a szépen felújított épületben a Katolikus Kultúrközpont működik.
Kedves Olvasóink! Időről időre elérhetővé teszünk olyan kiadványokat honlapunkon, amelyeket már nem árusítunk. De fontosnak tartjuk digitális közzétételét. Így cselekszünk most is, amikor a rendszerváltás utáni első színes községtörténeti kis könyvet mutatjuk be pdf változatban. 1992-ben Dr. Tóthné Pacs Vera polgármester asszony a helytörténeti kiadvány megírására az Isaszegi Múzeumbarátok Körét kérte fel. Szerkesztője Szatmáry Zoltán a Múzeumbarátok köre elnöke volt. Nagy megtiszteltetés és egyben nagy kihívás is volt ez az 1992-ben újjáalakult egyesület tagjai számára. A szerzők lelkes és önzetlen munkáját dicséri az igényes, szép kivitelezésű kiadvány, amely hosszú éveken át a városunkba érkező vendégek és turisták kedvelt útitársa volt kirándulásuk során. Sajnos a szerzők közül ma már többen nem lehetnek közöttünk (Gulyka József, Jakócsné Dabrowska Magdaléna, Juhász Vilmos, Papp Elekné, Proksza Pálné) ezért most a közzététellel rájuk is emlékezünk. A jelenleg kapható „Isaszeg a történelem tükrében” (2019.) című községtörténeti kiadványt szintén a Múzeumbarátok Köre készítette el. Szerkesztője Kovácsné Halomházi Zsuzsanna elnök asszony volt. A szerzők önzetlenül végezték munkájukat és Isaszeg Város Önkormányzata anyagilag is támogatta a könyv megjelenését.
Eddig az alábbi kiadványokat közöltük a Falumúzeum Facebook oldalán:
1. Múzeumtörténeti ismertető – különlenyomat (1970-es évek)
Megjelent: 2022. 07. 02.
2. Isaszeg a történelem tükrében (2019.) Megvásárolható!
Szerk: Kovácsné Halomházi Zsuzsanna
Kiadó: Isaszegi Múzeumbarátok Köre
Megjelenés: 2021. 03. 17.
3. Isaszeg Városnéző séta (2008.)
Notter Béla – Szmolicza József
Megjelent: 2021. 04. 04.
Kiadó: Tájak-Korok-Múzeumok Egyesülete
4. Adattár II. (1974.)
Dr. Kovássy Zoltán – Szathmáry Zoltán
Megjelenés: 2021. 05. 15.
5. Tihanyi László: Isaszeg (1966.)
Megjelenés: 2021. 05. 28.
A hét fotója
Minden kedves Olvasónknak egészségben gazdag, boldog és szerencsés Új Évet kívánunk!
Az elmúlt év december 20-án az Isaszegi Daloskörről írt cikkünkhöz találtunk még egy fotót, amelyet szeretettel osztunk meg facebook közösségünkkel. A fénykép 1942-ben készült a volt Gyarmati-féle vendéglő udvarán. A vendéglő pincéjében 1944-ben sok nőt és leányt bújtatott a Gyarmati család, akik az erőszakoskodó román katonák elől találtak ott menedéket. Később sokáig Rózsa Presszóként, Vasúti Bisztróként működött, majd a vendéglő megszűnése után a volt étterem részében egy ideig az „Anita” Porcelán Kft. munkálkodott, készítette szép porcelán termékeit, ezt követően végleg bezárt, később az épületet is elbontották.
Elkezdődtek a dolgos hétköznapok is, folytatjuk a digitalizálási munkáinkat, az elmúlt évről beszámolót készítünk, 2023. évre munkatervet állítunk össze, elvégezzük a kötelező minisztériumi statisztikai adatszolgáltatást is és persze igyekszünk érdekes cikkeket, fotókat közölni ez évben is. Folyamatosan figyelemmel kísérjük, rögzítjük a múzeum hőmérsékleti és légnedvesség adatait, szükség esetén működtetjük a páramentesítő berendezéseket. Erre a mai napon is szükség volt, igyekszünk a zárva tartás alatt is vigyázni a gyűjtemény állapotára. A KAJLA közösség számára tervezünk közös kirándulásokat az újonnan elkészült feladatlapok felhasználásával és szeretnénk lehetőséget biztosítani a múzeum megtekintésére is. A túrát teljesítők szép Kajlás kitűzőt kapnak majd ajándékba! Érdemes figyelni facebook oldalunkat!
„S miközben gondolatom ideér, testem a hómezőn már nem él, soha többé nem jutok már haza, gondolj rám a Donnál is Magyar Haza” (ismeretlen katonaszerző tollából).
Isaszeg Város Önkormányzata, a Történelmi Vitézi Rend Isaszegi Alegysége és az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeum tisztelettel meghívja Önt az
1943. január 12-i doni-áttörés 80. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre
2023. január 12-én (csütörtökön) 18 órakor a Hősök és Áldozatok Emlékparkjába
Emlékező beszédet mond:
v. Szilasi-Horváth Csaba a
Történelmi Vitézi Rend Közép-Magyarország Keleti Törzsszékének
mb. Törzskapitánya
A megemlékezést koszorúzás és mécses gyújtás zárja.
Álljunk meg egy pillanatra és főhajtással emlékezzünk egy évfordulóra, melyről nem szabad megfeledkezni. Emlékezzünk azokra a katonákra, akik 1943. január 12-én esküjükhöz hűen teljesítették szolgálatukat és hősként helytálltak a doni áttörés során.
A doni katasztrófa körülményeinek és részleteinek tudatában hajtsunk fejet azon katonáink előtt, akik kötelességük teljesítése közben haltak hősi halált vagy hadifogságba estek, és soha többé nem tértek haza családjukhoz. 1943. január 12-én kezdődött a 2. magyar hadsereg sorsát megpecsételő doni áttörés. A 2. magyar hadsereg által védett 200 km-nyi frontszakasszal szemben a szovjetek jelentős túlerőben voltak. Az urivi hídfőnél élőerőben három és félszeres, míg tüzérségben tízszeres, Scsucsjénél pedig két és félszeres élőerőbeli, valamint hétszeres tüzérségi fölényben voltak.
Január 12-én reggel a majd egyórás légi és tüzérségi előkészítés után az urivi hídfőből megindult a szovjet támadás. Tíz órakor a főerők is megkezdték az offenzívát. A kegyetlen erővel induló támadás ellenére a magyar csapatok ellenállása nem omlott össze. Sőt, még az állásaikból kiszorított egységek is ellentámadásokat indítottak. A harcok éjszaka sem csitultak, noha a hőmérő higanyszála -40 fok alá süllyedt.
Ez a kegyetlen hideg megpecsételte a harcokban megsebesült katonák sorsát. Alig negyed órán belül megfagytak. Másnap, 13-án hajnali ötkor a magyar csapatok mégis ellentámadásba mentek át, ami eleinte sikeresnek bizonyult. A 2. magyar hadsereg sorsa akkor pecsételődött meg véglegesen, amikor 14-én a scsucsjei hídfőnél is megindult a szovjetek ellentámadása. Alig tíz óra leforgása alatt 12. hadosztály teljes tüzérségét, honvédállományának pedig 70 százalékát veszítette el.
Ezek a katonák nem csak áldozatok voltak, egyben hősök is, olyanok, akik nem készültek hősnek lenni.
Az óriási Vörös Hadsereget a magyar katonák megállítani nem, csak lassítani tudták. Ezzel a bajtársiasságukkal több ezer magyar, német és olasz katona életét mentették meg 80 évvel ezelőtt.
/Forrás: Felvidék.ma, honvédelem.hu/
Emlékezni mindig az utókornak kell, a mi feladatunk, hogy szeretettel emlékezzünk azokra, akik ott, akkor az életüket áldozták. Ezért január 12-én a katasztrófa évfordulóján gyújtsunk meg egy gyertyát a hozzánk legközelebb lévő hősök emlékművénél és emlékezzünk kegyelettel a 80 évvel ezelőtt történt tragédia hőseire!
„Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek.
Elszórt
Testünk nyomtalanul nyelte magába a föld.
Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat.
Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.”
/Keresztury Dezső: Sírvers
Szentmise a Doni Hősökért
Karácsony készül emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!
Áldott, békés Karácsonyt, és egészségben gazdag, Boldog Új Esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!
A Karácsony a szeretet ünnepe és az Új Év közeledtével úgy érezzük illik megköszönnünk mindazoknak a segítségét, akik hozzájárultak a múzeum 2022. évi működéséhez: Isaszeg Város Önkormányzatának, Mészáros Gusztávné alpolgármester asszonynak, Pongrácz Gabriella igazgató asszonynak és munkatársainak, a Városüzemeltető Szervezetnek Horváth István igazgató úrnak és munkatársainak, a Csatangoló Tánccsoport és Hagyományőrző Egyesületnek és vezetőjének Eto-Papp Beáta elnök asszonynak, az Isaszegi Múzeumbarátok Köre vezetőjének Ozsváth Melinda elnök asszonynak és a Kör tagjainak, a Mozdulj Velünk Egyesületnek, az Isaszegi Természetbarát Klub tagjainak, az Isaszegi Baba-Mama Klubnak, az oktatási és kulturális intézményeknek és minden kedves barátunknak, ismerősünknek, a múzeum gyűjteményét gyarapító adományozóknak. Továbbá köszönjük Szlávik Jánosné elnök asszony sokrétű segítségét is (Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesülete).
Köszönjük az ország különböző részeiről érkezett turistáknak, a kedves isaszegi és más településekről érkező kiránduló családoknak, hogy a több mint félévszázada folyamatosan működő Falumúzeumunk kiállításait megtekintették, részt vettek programjainkon, a múzeumi foglalkozásokon. Velük együtt élővé vált a múzeum, ezért is nehéz számunkra a jelenlegi helyzet. Külön nagy szeretettel megköszönjük a kedves Kajlásoknak és szüleiknek is, hogy oly sokan keresték fel az isaszegi Falumúzeumot. Reméljük, hogy vendégeink újra visszatérnek! Úgy érezzük, hogy mi ennek érdekében megtettünk mindent.
Adventi Remény
Advent van, itt a titokzatos várakozás.
A kegyelem napjainak áldása csodás.
Ködös esti fények édes csöndje ölel át.
Jön a tiszta lélek, ölelés, megbocsátás.
Jöjj hit, jöjj szeretet, jöjj áldás, szív reménye!
Örök békesség, csoda szálljon a szívünkbe!
Hajnal szárnyán igaz, buzgó fohász fakad
Üdvös imánk vigaszt, reménységet akar.
(Szabó Kila Margit)
Ady Endre: Karácsonyi rege (e.a.: Szabó Gyula)
“Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”
/Ady Endre/
Kedves Kajlások!
Elérkezett a 2022/2023-as Tanév téli szünete, amelyet biztosan már nagyon vártok. Bár múzeumunk zárva van, de előzetes telefonos bejelentkezés alapján, a két ünnep között, Új év első hetében lehetőség van a múzeum megtekintésére és akár teljesíthetitek az „Isaszegi Kajla-Kör Túrát” is. Ehhez a múzeum munkatársa Szmolicza József, Józsi bácsi készített egy helytörténeti feladatlapot is számotokra, hogy még jobban megismerjétek városunk történelmét. A túrát teljesítők ajándékba kapnak egy szép kitűzőt!
Minden kedves kis Kajlásnak és szüleiknek is Áldott, meghitt Boldog Karácsonyt kívánunk! Ne feledjétek Isaszeg vár Benneteket!
Kedves Olvasóink!
Úgy érezzük, hogy egy másik isaszegi civil egyesületről is meg kell emlékeznünk, az Isaszegi Vasutasok Köréről, amely szintén 100 évvel ezelőtt alakult meg és jelentős szerepet töltött be a település életében. Kicsit elkerülte figyelmünket, de most hiányosságunkat igyekszünk pótolni.
A vasutasok Isaszeg társadalmának egyre jelentősebb és egyre meghatározóbb rétegét képezték már 1867-től kezdődően. Sokan választották életpályájuknak, hivatásuknak a vasutas szakmát, hiszen a vasút megbízható munkahelynek számított, nyugdíjat, egyenruhát, ingyenes egészségügyi szolgáltatást (MÁV Kórház, MÁV Szanatórium) ingyenes utazást biztosított a munkavállalói és családtagjaik számára. Elismerést, megbecsülést jelentett a vasútnál dolgozni. Az 1960-as, 1970-es években szinte a „fél Isaszeg ” a vasútnál kereste kenyere javát (Rákosrendező, Keleti-Műszak, Ganz gyár, Északi Járműjavító, stb.). Nem véletlenül mondta egykoron az egyik vonat kalauza Isaszegre érkezve, hogy „Vasútfalva következik.” Emlékezünk arra is, hogy az 1980-as években – több éven át – Isaszegről induló helyi szerelvény indult az 1. vágányról 7:45 órakor Budapest Keleti pu.-ra. Büszkék is voltunk „saját vonatunkra.” Szükség is volt erre, mivel reggelente hatalmas tömeg indult a fővárosba munkába, iskolába, stb.
Kevesen tudják, hogy a Katonapallagon az első kőből emelt emlékművek is a vasutasok nevéhez fűződik, akik az Isaszegen lezajlott 1849. április 6-i győztes csata „névtelen félisteneinek” korhadó fejfái helyett kőből emeltek két emlékművet (obeliszket). Az egyiket a MÁV Hivatali Szolgák Koszorúegylete 1906-ban, a másikat 1907-ben a MÁV Testvériség Dalosköre emelte. Nemesszívűségüket örökre megőrizték az isaszegiek!
Az Isaszegi Vasutasok Köre megalakulását az 1922. március 6-i közgyűlés mondta ki. Elfogadták az ötvenhárom paragrafusból álló alapszabályt és megválasztották a tisztikart. Elnök Hajdú Vince lett, Veiszkopf Gyula a jegyző, Hirsch Konrád a pénztáros – tizenegy választmányi tag tette teljessé a vezetőséget. Az 1925. szeptember 20-án készült tagnévsor szerint a kör százharminc tagot számlált, új vezetőség állt a tekintélyes szervezet élén: Ottrok Károly lett az elnök, Hálik János az alelnök, Blank Ferenc a jegyző, Blaskovics József a pénztáros, Szepesi József a könyvtáros, a körgazda Menártovics Lajos vendéglős volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a szervezet a rendezvényeit az ő vendéglőjében tartotta. A tagok között éppen úgy megtaláljuk a legrégebbi isaszegi családok (Vojt, Hrustinszki, Moravecz, Ragács, Hajdú, Skribek, Szmolicza) tagjait, mint a vasútvonal kiépítése után megtelepedőket, sőt az értelmiségiek közül három tanítót (Tiszai Kálmán, Süle Dénes, Homonnay Károly) is.
Az Isaszegi Vasutasok Köre zászlószentelésére 1926. augusztus 8-án került sor. A Vasutasok Köre alapszabályát 1933-ban módosítani kellett. A huszonkét paragrafusból álló alapszabályt a tisztségét megtartó Ottrok Károly elnök, valamint Gara Béla titkár írta alá. Sajnos a Kör zászlajáról fotóval nem rendelkezünk.
A Vasutas Kör székháza a Madách Imre úton az egykori Sáska doktor rendelőjének épülete volt. Majd 1945 után államosították az épületet, amelyben tanterem, cukrászda, magtár legvégül a régi Falumúzeum részére adta át egy részét az akkori Tanácsi vezetés. Az igen leromlott épületet a Múzeumbaráti Kör tagjai hősies és heroikus munkával tudták csak helyrehozni, berendezni Blázsovits László asztalos vezetésével. Az 1970-es – 80-as években az „L” alakú épület középső részében volt egy nagyterem, amely a Vasutaskör tulajdonát képezte és ott tartotta összejöveteleit. A több mint 100 éves épület végében még magán lakások is voltak (Szabó család, Vargáék) az 1970-es években. Az életveszélyessé vált épületet a Nagyközségi Tanács az 1980-as évek végén elbontatta. Így örökre eltűnt az egykori Vasutasköri Székház, a régi múzeum épülete.
Isaszegen győzött a magyar kard,
Vigyük győzelemre a magyar dalt!
Szép magyar dal drága nyelvünk,
Hordjon szárnyán dalos lelkünk!
100 évvel ezelőtt 1922-ben alakult meg az Isaszegi Daloskör és pont 48 éve annak, hogy sajnos 1974. december 20-án meg is szűnt. Emlékezzünk rá szeretettel!
Az Isaszegi Daloskör zászlaja múzeumunk féltve őrzött ereklyéi közé tartozik. Érdekessége a fémszállal hímzett babérkoszorúkkal ékesített koronás magyar címer.
Az 1917-18-as években karpaszományos (érettségizett) katonák kiképzése zajlott Isaszegen a nyári hónapokban. A katonák az Öreg-iskolában voltak elszállásolva és a közeli erdő mellé vonultak ki énekszóval gyakorlatozni. Ez a terület mára már teljesen beépült. A gyakorlat végeztével szintén nótaszó kíséretében vonultak vissza a szálláshelyükre. Parancsnokuk Rác Jenő főhadnagy volt, aki annyira megszerette a falut, hogy mivel tanítói képesítése is volt a településen maradt. Ő foglalkozott először még kis létszámú énekkarral.
Hivatalosan 1922-ben alakult meg a dalárda dr. Sáska László községi orvos kezdeményezésére, aki nagy zenebarát hírében állt. Elnöke Haás Géza vegyeskereskedő volt. Alapító tagjai többek között Valachi Dezső, Sztah János, Perger István, Barcsa Mihály, Karton János, Karton Rezső, Besztercei János, Fazekas Gyula, Polényi Vilmos, Cseri János voltak. 1922-ben Fülöp Elek karmester tanította a Dalárda tagjait. Az ének próbák az Öregiskola egyik tantermében voltak petróleumlámpa világítása mellett.
Az 1924. november 30-án, az állami iskola termében megtartott alakuló közgyűlésen fogadták el a Magyar Dalosszövetség központilag előnyomott alapszabályát, majd megválasztották a tisztikart. Elnöke dr. Sáska László, ügyvezető alelnök Sztach János tisztviselő, titkár Szeghő Andor tanító lett. A huszonnégy tagot számláló kör főleg iparosokból verbuválódott, de tagjai között néhány tisztviselő, MÁV-alkalmazott és három feleség is szerepelt. A daloskör elnöke 1930-ban Sztach János volt
A Daloskör, hogy folyamatosan működni tudjon már akkor is anyagi gondokkal küzdött. Megoldást jelentett, hogy csatlakozott az akkor elég jól működő II. Rákóczi Ferenc Körhöz. Komoly műsoros esteket rendeztek és ennek bevételéből tudták pl. a karmestert fizetni.
1925-ben új karnagy került a Daloskörhöz Satinger Alfréd személyében, aki az akkori idők legjobb karmestere volt. Rákosligetről járt ki Isaszegre az énekkari próbákra. Az ő ideje alatt kezdett az énekkar virágozni, fejlődni bizonyítják ezt az elért sikerek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az 1926-os járási dalosversenyen Gödöllőn első díjat, arany érmet nyertek az Isaszegi Daloskör tagjai.
1927-ben zászlószentelési ünnepséget rendeztek. Egy nagyon drága, de gyönyörű aranyhímzéses zászlót vásároltak-e célra, melyet múzeumunk féltve őriz. Sajnos az eltelt 95 év nagyon megtépázta, restaurálásra szorul.
Zászlóanyának az isaszegi születésű Dr. Ripka Ferenc (1871-1944) Budapest Székesfőváros főpolgármesterének kedves feleségét, Dr. Ripka Ferencnét sz. Lipcsey Ludovika (1876-1953) úrasszonyt kérték fel, aki nagyobb összeggel járult a zászló elkészítéséhez. Azért, hogy a Daloskör a kiadásokat csökkenteni tudja zászlószögeket készíttetett név bevéséssekkel, és azt az ünnepély alkalmával fakalapáccsal a zászlórúdba verték. Kik is voltak ezek az önzetlen adakozók? Elsősorban helyi kisiparosok, parasztok, munkások és a társadalmi egyesületek tagjai, akik a magyar dalt szerették.
A Dalárda mindig anyagi gondokkal küzködött, hiszen a községi elöljáróságtól pénzügyi támogatást nem kapott, viszont a Kör tagjai mindig állandó szereplői voltak a községi ünnepélyeknek (márc. 15., ápr 6., stb.).
Hogy működésüket biztosítani tudják „műkedvelő gárdát” hoztak létre. Sok színdarabot játszottak, többek között megemlíthetjük a következőket; Juhász legény, Molnár és gyermeke, Mesék az írógépről, Vén gazember, A bor, a János vitéz, Iglói diákok, Nótás kapitány, Tatárjárás, Marica grófnő, stb. Ezeknek az előadásoknak nagy sikere volt.
János vitézről e gyönyörű daljátékról engedjék meg, hogy egy kicsit részletesebben is szóljunk.
Másfél havi próba után hétszer adták elő a műkedvelők a Gyarmati vendéglő-színháztermében, a volt Rózsa Presszóban, amely ma már nem létezik. Merényi József alakította a címszereplő János vitézt, Iluskát Zombori Mariska, a Francia királykisasszonyt – Orbai Olga, a francia királyt Lőwi Illés, Bagót – Pásztor Kálmán alakította. A Kör tagjai Budapestre jártak énekpróbákra, a MÁV szimfonikus zenekarhoz. A zenekar 20 tagja kísérte a daljátékot, Berki Sándor vezényletével. A dalbetéteket négy szólamban énekelték a statiszták. Külön színfalakat, függönyöket vásárolt a Daloskör az előadásokhoz. Mind ahányszor, amikor előadták a színdarabot óriási sikert arattak, amelyre az isaszegiek sokáig emlékeztek. Sok ehhez hasonló népszerű színielőadást rendeztek de a bevétel sok esetben éppen hogy csak fedezni tudta a kiadásokat.
Előfordult olyan eset is amikor Seres László karmester látva a dalosok részéről a nagy akaratot, és értékelte a kórus jó működését sokszor díjazás nélkül, vagy hitelbe tanította énekre a Kör tagjait. De az anyagi nehézség soha nem vette el a dalosok kedvét. Az erkölcsi sikerek, a kulturált szórakozás adott éltető erőt a további működéshez.
A Daloskör mindig az előírt szabályok szerint működött, sajnos a jegyzőkönyvek amelyek az énekkar életéről sok értékes dokumentumokat tartalmaztak a II. világháború viharában elkallódtak. Ezt követően Munkásdalkörként majd Isaszegi Férfikórusként működött, élte életét az egykori daloskör megszünéséig.
1959 – 1974-ig Tibold Géza karnagy vezetésével működött.
1972-ben a kórus tagjai a következők voltak:
Tenor: Basus: Sekund:
Dudás József, Besztercei János, Földi István,
Horváth József, Lázár László, Nagy Béla,
Hortobágyi János, Nagy Ferenc, Nagy Sándor,
Kondora József, Polgár Vilmos, Török István,
Merényi József, Vasicza József, Szabados Kálmán
Rajta István, Farkas Mihály, Sándorfi (Sasinszki) János
Vágvölgyi János, Juhász Vilmos, Tichon Pál,
Hajdu István,
Várhegyi Sándor (Bpest),
Bariton:
Dudás József,
Madarász János,
Nagy István,
Szödi Ferenc,
Parádi Mihály.
Az 1960 – 1970-as évek sok szép sikerei Tibold Géza karnagy nevéhez fűződnek.
A Kórus eredményesen szerepelt a különböző járási, megyei versenyeken Vácon, Cegléden, Vácszentlászlón, ahol „Aranykoszorús”-Díjat nyertek.
A régi megtépázott zászló egyik oldalára arany hímzéssel ez van ráírva:
„Szép magyar dal drága nyelvünk, Hordjon szárnyán dalos lelkünk.”
A régi időkben ez volt a jeligéje a Dalkörnek, 1972-ben a következő lett:
Zúgjon dalunk, miként a fergeteg.
E vén világot ostromolja meg.
Legyen a hangja erőnk hirdetője,
S a munka népe győzve tör előre.
Az 1972. szeptember 24-én tartott nagy sikerű 50 éves jubileumi ünnepély után az énekkar működése ismét visszaesett. Tibold Géza karnagy személyesen is próbálta az énekkari próbákra nem járó tagokat felkeresni, de sajnos az ígéretek ellenére sem járt sikerrel. Így kénytelen volt benyújtani lemondását. Ezzel a település kulturális életében jelentős szerepet betöltő Isaszegi Férfikórus (Dalárda) működését felfüggesztette, illetve beszüntette 1974. december 20-án.
Forrás:
Isaszegi Múzeum Adattára 77.467.1. Az Isaszegi Dalárda története 1922-1972
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/isaszeg-686C/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ripka_Ferenc
A műtárgyvédelem érdekében tett intézkedéseinkről néhány gondolatban.
Tájékoztatónk legvégére hagytuk a számunkra kevésbé kellemes hír közlését, amelyről már bizonyára mindenki értesült az Önkormányzati Tájékoztató októberi számából. Isaszeg Város Önkormányzata képviselő-testületének döntése értelmében – az energiaválság következtében elő állt helyzet miatt – energiatakarékossági okokból a több mint félévszázada folyamatosan működő isaszegi falumúzeumot ideiglenesen 2022. október 15-től – 2023. március 31-ig bezárta. Sajnos e miatt több előre betervezett programot is le kellett mondanunk. Az Önkormányzat állományvédelmi szempontból 14 – 15 Celsius fokos hőmérsékletet tud biztosítani. A temperáló fűtés azonban nem tudja biztosítani a múzeumban lévő – régészeti, néprajzi, történeti – műtárgy anyagainak a szükséges optimális hőmérsékletet. Ennek következtében megnövekedett a légnedvesség a helyiségekben (60-70%), mind az Adattár-Szakkönyvtár, Textil-Fotótárban, gyűjteményraktárban, középkori régészeti tárlóban, időszaki kiállítótérben. A múzeum munkatársa Home Office-ban végzi munkáját (digitalizálási munkák végzése, ügyvitel, stb.) és folyamatosan ellenőrzi a múzeum hőmérsékleti és RH értékeit. A kezdeti időszakban szinte közelharcot vívtunk az alacsonyabb hőmérséklet miatt kialakult magasabb légnedvességgel. A méréseknél nagy segítségünkre volt a tavasszal Pongrácz Gabriella igazgató asszony engedélyével vásárolt 3 db TFA külső vezeték nélküli digitális érzékelők használata (Hőmérséklet és RH). Összesen 8 db működik ebből, amelyek egy központi adattárolóba csatlakoznak. De még ez is kevésnek bizonyult, hiszen a középkori régészeti vastárgyak és a kölcsönzött bronzkori fémtárgyak tárlóiban történő mérések érdekében kénytelenek voltunk az ellátmányból vásárolni – Polgármester Úr engedélyével – két darab TFA analóg hőmérséklet és páramérő készüléket.
A kezdeti igen magas 60% – 70% körüli páratartalmat igyekeztünk az NKA 2015. évi pályázatából vásárolt TROTEC 120E páramentesítő berendezéssel szinten tartani, hogy legalább ne emelkedjen tovább. A mobil készülék hol az egyik – hol a másik helyiségben dolgozott félnapon v. akár egy egész napon keresztül.
Úgy ítéltük meg, hogy az állandó kiállítás középkori tárlójában elhelyezett vastárgyak további műtárgyvédelmi intézkedéseket tesznek szükségessé. Kapcsolatba léptünk Murnerné Lukács Katalin megyei állományvédelmi felelőssel. Tájékoztattuk őt a kialakult helyzetről és segítségét kértük. Ennek köszönhetően került beszerzésre a Faberman-Meister Kft.-től (Budapest) egy darab ProSorb páramentesítő kazetta 40%-ra beállítva (500 gr.). A vásárlás összegét, amely bruttó 22.000,Ft volt az Isaszegi Múzeumbarátok Köre biztosította. Áldozatkészségüket ezúton is megköszönjük!!
Mivel a saját páramentesítő gépünk alacsony hőfokon kevésbé volt hatékony, és hogy lényegesen tudjuk csökkenteni a légnedvességet ehhez szükséges volt egy nagyobb teljesítményű más elven működő és alacsony hőmérsékleten is (10 Celsius foknál 70%) hatékonyan működő berendezés használatára. Ennek érdekében kéréssel fordultunk a Múzeumi Állományvédelmi Bizottsághoz egy Munters szárítógép kölcsönzését kérve. Pongrácz Gabriella igazgató asszony hivatalos levélben fordult Dr. Kemecsi Lajos főigazgató úrhoz (Néprajzi Múzeum) a kölcsönzés érdekében.
Rövidesen megérkezett a pozitív válasz, amelynek nagyon megörültünk, majd a Múzeumi Állományvédelmi Bizottság által kölcsönzött Munters 45D kondenzációs szárítóberendezést 2022. november 24-én a Városüzemeltetési Kft. (Ács István ig. h.). a múzeumba leszállította Köszönjük Dr. Kemecsi Lajos főigazgató úrnak a kölcsönzés engedélyezését, Murnerné Lukács Katalin megyei állományvédelmi felelősnek, Tabi Orsolyának műtárgyvédelmi asszisztensnek és Pongrácz Gabriella igazgató asszonynak a segítségét.
A Munters berendezést Ács István úrral beüzemeltük azóta folyamatosan használjuk és már bizonyította hatékonyságát! Ennek következtében az egy hónappal ezelőtt mért magas értékeket lényegesen csökkenteni tudtuk illetve stabilizáltuk az optimális értékek közelében. Megnyugodtunk. Időben sikerült megtenni a szükséges lépéseket, ennek köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj. Hiszen egyes műtárgyak különösen érzékenyek a magas RH értéekre. Igazgató Asszonnyal együtt azon dolgozunk, hogy a műtárgy állományt megvédjük a környezeti károsodásoktól és biztosítjuk feltételeit – állományvédelmi szempontból – a tavaszi újranyitásnak.
A múzeum munkatársának Home Office alatt végzett egyik digitalizálási munkája.
A régmúlt korok egészségügyi viszonyait a maival összehasonlítani sem lehet. Orvos és gyógyszertár csak a járási központokban, városokban volt, még szakképzett bábát is csak a népesebb települések alkalmaztak.
A kiegyezést követően indult meg a mozgalom az ország egészségügyi állapotának a megjavítására. Az 1876. XIV. törvénycikk alapján Valkó központtal térségünkben is körorvosi állást szerveztek. Ide tartozott Dány, Zsámbok, Vácszentlászló és Isaszeg. 1882-ben dr. Gere Gyula a körorvos. A törvény elrendelte, hogy a községnek bábát kell alkalmaznia. A Gödöllő székhelyű Magyar Királyi Koronauradalomnak külön orvosa volt (1882-ben Schmid Benedek), aki az isaszegi uradalmi alkalmazottakat is ellátta.
A XIX. század végén a valkói orvosi körzet kettévált. Még az új körorvos, dr. Hirsch Ármin is jobb megoldásnak találta volna, ha a körzetközpontot nem Valkóra, hanem a népesebb Isaszegre telepítik, ám ezt az elképzelést a döntéshozók elvetették. Ezért aztán a község vezetése elhatározta, hogy önálló községorvosi állást szervez.
Az első helyi orvos 1899-től dr. Polgár Károly volt. Nyugdíjba vonulása után, 1919-től Schulhof János töltötte be a tisztséget. A községorvosi állás létesítésével egy időben Pest megye engedélyezte Klauzenburg Károlynak gyógyszertára megnyitását. Őt Pesthy Mihály, az Angyal patika tulajdonosa követte, halála után özvegye Thinagl Szerafin az első magyar okleveles gyógyszerésznő lett a tulajdonos. Leánya dr. Barabásné Pesthy Zsuzsanna szülei foglalkozását követve folytatta a gyógyszerészi hivatást egészen az 1950-ben bekövetkezett államosításig. Amikor is saját tulajdonukból egyik napról a másikra kitették az évtizedeken át a lakosság szeretetét övező Pesthy családot.
A jelentős számú közlekedési alkalmazott ellátására a MÁV üzemorvosi, más néven pályaorvosi állást szervezett a községben. Kezdetben mind a községi, mind a pályaorvosi állást dr. Polgár Károly töltötte be, 1922-től dr. Sáska László, de 1933-as távozása után a két munkahelyet különválasztották. A dr. Sáska Lászlót követő dr. Voloncs (Barabás) Géza nyugdíjba vonulásáig szolgálta Isaszeg lakosságát.
A magyar nyelv szótára, Czuczor-Fogarasi (1862.) alapján
ORVOSTUDOR, (orvos-tudor) ösz. fn. Személy, ki jártasságát az orvosi tudományokban szigorú vizsgálatok által az illető orvosi kar előtt kimutatta, s annak bizonyítványául hiteles oklevéllel ellátva az orvosok testületébe iktattatott.
Legelső Segély nyújtási könyvecske ide klikkelve letölthető
