Ki olvas minket

Oldalainkat 4 vendég böngészi

Szeretettel várjuk!

Múzeumunk egész évben

várja Önt és kedves családját.

Véletlenkép

kepeslap99.jpg

Szavazások

Járt-e már múzeumunkban?
 

Hirdetések

Hirdetés

Isaszeg térkép (XIX. sz.)

„A…múzeum… a múltak letűnt napjainak hátramaradt fénysugara; mely bevilágít a régi idők közművelődési és társadalmi viszonyaiba… A történelmi emlékek… a tanulni akarónak művelődéstörténeti adatok, a lelkesedni tudónak pedig ereklyék, amelyeknek egyikéhez az ősöknek csatában hullott vére, másikához a munkában lecsurgott verítéke tapad.”

/Marosi Arnold 1904./
 
Írta: Szmolicza József   
2016. február 27. szombat, 16:07

 

Az Emberi Erőforrások minisztere által 2015. évben a "Muzeális intézmények szakmai támogatására" (Kubinyi Ágoston Program) kiírt pályázatán, "infrastruktúrális fejlesztések" címmel beadott pályázatunkat eredményesen bírálták el. A megítélt támogatásból, amely 1.000.000,-Ft volt, a múzeum több mint 30 éves elavult nyílászáróinak teljes cseréjét tudtuk elvégezni. Ennek köszönhetően új, korszerű, szigetelt ajtók és ablakok kerültek beépítésre, mellyel jelentősen csökkenthetőek a fűtési költségek is.

Pályázó: Isaszeg Város Önkormányzata volt.

 
Írta: Szmolicza József   
2017. május 31. szerda, 14:05

 

"Zöld Szíves"

Honismereti és természetvédő napközis tábor

2017. június 26-tól - június 30-ig

a Falumúzeumban

 

Az Isaszegi Múzeumbarátok Köre - a Falumúzeumban 1993 és 2006 között működött "Zöld Szíves" Szakkör hagyományaira építve - nyári napközis tábort szervez általános iskolások 4. és 5. osztályos tanulók részére. Azok jelentkezését várjuk, akik érdeklődnek a környezetük, a településük történelme iránt. Szeretnek megismerkedni a meteorológiával, a csapadékméréssel, hőmérséklet méréssel. Fő célunk a természetet féltő és óvó szemléletmód kialakítása! Bővebb információ a Zöld Szíves Szakkörről ide kattintva olvasható!

 

Tervezett program:

Június 26. (hétfő):

Ismerkedés egymással és a múzeummal, kiállítás és a csataimitáció megtekintése, Isaszegről készült archív film vetítése. Játékos foglalkozások. Mi a Zöld Szív? A Zöldszívesek tíz pontja megismerése. Erre a hétre jelképesen "örökbe fogadjuk" a Rákos-patakot.

Június 27. (kedd):

Kirándulás a Rákos-patakhoz. Vízminőség vizsgálat Ilkamajornál ahol a patak Isaszeg területére érkezik, valamint a Rákóczi úti közúti híd alatt, ahol a patak elhagyja településünket. Ebéd a Csata Vendéglőben. Délután kenyeret sütünk az újonnan elkészített udvari kemencénkben. Ismerkedés a kenyérsütés rejtelmeivel. Kovácsné Halomházi Zsuzsanna ny. tanárnő gyakorlati útmutatása alapján.

Június 28. (szerda):

Fotóséta városunk nevezetes helyeinek felkeresése (Szent Márton templom, Honvédsírok, I. világháborús emlékmű, stb.) és megörökítése. Ebéd a múzeum kertjében. Délután kézműves foglalkozások: origami és népi játékok készítése Majsa Györgyné Olga nénivel.

Június 29. (csütörtök):

Kirándulás Budapestre. Utazás vonattal Isaszeg - Bp. Keleti pu. - Széll Kálmán tér - Városmajor - Széchelyi-hegy - gyermekvasúton a János-hegyi megállóig,                 gyalogtúra Notter Béla (ITK) vezetésével Budapest legmagasabb pontján lévő Erzsébet-kilátóhoz (527 m). Ebéd ezen a napon mindenki az otthonról hozott csomagból.

Június 30. (péntek):

Fotókiállítás készítése a jún. 28-i Fotóséta anyagából, játékos foglalkozások. Ebéd a Csata Vendéglőben. Záró program, tábortűz, szalonnasütés.

Jelentkezési határidő: június 17.

A tábor hétfőtől - péntekig 8:30 -tól 17 óráig tart.

A programváltoztatás jogát fenntartjuk!

 

Jelentkezni lehet a Falumúzeum nyitvatartási idejében! Tel.sz.: 28/582-280; E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Részvételi díj: 3000,-Ft

Maximális létszám: 15 fő

Minden jelentkezőt szeretettel várunk!

Zöld Szíves szakkör tagjai 2002. április, rajzfoglalkozás



 
Írta: Szmolicza József   
2017. május 29. hétfő, 13:38

 

"Nem kell beszélni róla sohasem, 

De mindig, mindig gondoljunk reá."

 

 

Nemzeti Összetartozás Napja


 

Isaszeg Város Önkormányzata és a Dózsa György Művelődési Otthon és Múzeum

szeretettel hív minden érdeklődőt a

TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM ALÁÍRÁSÁNAK 97. ÉVFORDULÓJÁN,

2017. június 4- én 18 órakor a

Hősök és Áldozatok Emlékparkjában tartandó megemlékezésre és koszorúzásra.

 

Emlékező beszédet mond:

Dr. Boldizsár Gábor honvéd ezredes, PhD,

egyetemi docens, a NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánja


Közreműködik:

v. Bodrogi Imre Endre

Isaszegi Asszonykórus

Club Színház

 

"Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék."

/Gróf Apponyi Albert beszéde Versaillesben/

 

Gróf Apponyi Albert védőbeszéde

 

A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott háziőrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án - a béketervezet végleges lezárása után - nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres "védőbeszédét". Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország - függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől - azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.

Gróf Apponyi Albert "védőbeszédének" teljes szövege elolvasható, magyar fordításban.

 

Elfeledett Trianon? Egy nemzet gyásza - videó

 

 

 

Magyar bánat, Trianon

Levágták ujjaid,

lábadat, kezedet,

csonkává tették

szép magyar földedet.

 

Elvették a határt,

elzárták a népet,

és nem hagytak mást,

csak az ős emléket.

 

Szakadt Bánát, Bácska,

Erdély és Hargita,

milliók száján

ég ma is az ima.

 

Könnyben áll a magyar

szívnek dobbanása,

ellen a világ,

csak Isten a társa.

 

Lobbanj fel égi tűz,

olvaszd el a láncunk,

űzd ki lelkünkből

mérhetetlen gyászunk!

 

Mária, Szent Anyánk,

nyújtsd felénk kezedet,

tedd újra eggyé

hű magyar nemzeted!

Paudits Zoltán (Kiáltok! c. kötet 2007.)

 

 

József Attila:

Nem, nem, soha!


Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922.)

 

 

Trianon 1920.június 4


Ne feledd Trianont !
Mikor édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra
Mikor szívedben ébred a hazaszeretet
Mikor a nemzet még él
Akkor se feledd Trianont
Ne feledd Trianont !
Ha már más elfeledte
Mikor a harangnak nem szól már a lelke
Mikor a szónokok idegen szót szólnak
Mikor bőségében vagy a jónak
S a vasököl megolvad
Ne feledd Trianont !
Mert nem vagy Te gyáva
Aki gondolatban szabad
E csonka hazában
Szívedben él még a haza imája
Térképen ragyog csak
A magyarok hazája !
Ne feledd Trianont !
Ha már útra keltél
Mögötted hagytad ,ami még él
Ha már nem hív haza a harangok szava
Nem ölel már többet magyar édesanya
Ha már hallod a tenger zúgását
Akkor se feledd-e bús magyar hazát
Ne feledd Trianont !
Mert szétesett az ország
Földjét idegen tankok megtaposták
Magyar megtagadta magyar testvérét!
Hiába ontotta oly sok hős a vérét
A széthúzás okozza a nemzet vesztét !
Ha majd leomolnak a magas falak
Ledönti őket az akarat
Ha a harangok örömükben zúgnak
Ha eltörölhetjük a múltat
Ha a turulmadár szabadon száll az égen
Ha a magyar zászló leng büszkén ,szépen
S EURÓPÁBAN a szent béke honol
Testvér,testvérét átölelheti végre
Szabad lesz minden nemzet egészen
S eljön az isteni szeretet
Akkor,Te akkor se felejtsd el
Fájó emlékedet HAZÁM !!!

Dáma Lovag Erdős Anna

(Kőbe vésett szavak c. kötet 2005.)

 

Juhász Gyula: Trianon c. verse ide klikkelve meghallgatható.

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

 

/Képek forrása: Internet/

 

Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek...

Egy gyűrűt készíttetek, feketét, 
Acélból, - dísztelent, keményet, 
És a dátumot belevésetem, 
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget, 
S jusson eszembe, hogy az életem 
Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.: 
Én megállok e sírkő-dátumon. 
Én nem megyek egy lépést se tovább.

Eszembe jutnak Nyugat népei, 
A gőg, a hitszegés, a csalfaság! 
A társtalanság komor bélyege 
A megalázott, széttépett hazán, 
Mohács, Majtény és Világos után: 
Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt 
Csak gyűlölni és megvetni tudom. 
A dalai, a csipkés-finomak, 
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott: 
Nekem: káromló, rút rikácsolás, 
S én visszavetem néki, mint a rongyot! 
Remete-nemzet lesz a magyar nép, 
Mintha magányos szirten állana, 
Vezeklő-oszlop tornyos tetején; 
S csak Istene lesz véle, s bánata. 
Eszembe jut a kettétörött kard, 
És lobogóink tépett erdeje, 
És néma, fagyott öblű kürtjeink, - 
A némaságuk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt: 
És árva testvéreink odakint; 
Június 4. 1920: 
E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét, 
Acélból, - dísztelent, keményet, 
És a dátumot belevésetem, 
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget 
S jusson eszembe, hogy az életem 
Egy kockára tettem föl mindenestől! 

1920. június 8.

http://www.youtube.com/watch?v=TZiuZHc7uQ4

 

 

 
Írta: Szmolicza József   
2017. május 23. kedd, 13:40

Hősök napja

 

 

Hősök napját minden év május utolsó varárnapján tartják Magyarországon. Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ebben mondták ki először, hogy "nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni." Ezt követte az 1924. évi XIV. törvény, mely a hősök emlékünnepének megrendezését hét pontban szabályozta. A honvédség számára ez az 1925. május 1-én kiadott, 2519. sz. körrendeletben jelent meg. Egy másik, az 1942. április 25-én kelt körrendelet kimondja, hogy 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért és emléküket ugyanolyan kegyelettel és tisztelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét. A II. világháborút követően, mintha a két törvény meg sem született volna, semmi sem történt fél évszázadon át. A rendszerváltás után a történelmi igazságtevés részeként, 1992-ben a budapesti Ludovika Akadémia épülete előtt újból felállították a hősök emlékművét és ismét fejet hajtanak a világháborúk hősi halottainak, katonai és polgári áldozatainak emléke előtt május utolsó vasárnapján, a Hősök Napján. Az ezt követő években aztán egyre több felől hallhattuk, hogy megemlékeztek hőseinkről. Majd a hősök emlékének ünnepét kiterjesztették az 1938 után elesettekre is. A XXI. század derekán újra hallhattunk az ünnep felől mert az országgyűlés a 2001. évi LXIII. törvény szerint újra nemzeti emlékünneppé nyilvánította a Hősök Napját mégpedig minden év Május hónap utolsó vasárnapján. A törvény elmondja, hogy a magyarság ezer esztendeje alatt, fegyverrel vagy fegyvertelenül harcoló összes férfi és nő aki a magyar haza védelmére kelt, tettével kiérdemli a tiszteletteljes megemlékezést ezen napon. Forrás: honvedelem.hu, szerkeszto.gportal.hu, emlekpont.hu

 

Haas Béla I. világháborúban hősi halált halt, síremléke az Izraelita temetőben

 

Isaszeg hősök szobrának leleplezése 1925. nov. 1.

 

DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK!

A 92 éve felavatott Hősi emlékmű Isaszeg város főterén. Alkotója Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászművész

 

Az 1984-ben Farkas Márton és fia kezdeményezésére állított emlékmű, a hazáért hősi halált halt magyar katonáknak állít emléket

 

BOROS JÁNOS hadapród őrmester, élt 29 évet

"Elesett az isaszegi csatában 1944. nov. 7-én"

 

KARAFA IMRE (1922-1944) Meghalt a Hazáért

 

HUSI ENDRE hadnagy sírja

Életét adta a Hazáért és bajtársaiért

 

A temetőben összesen 11 sír található, melyek alatt az 1944-ben "Isaszeg védelmi harcaiban" elesett magyar katonák, alusszák örök álmukat.

Aki teheti helyezzen a sírjukra egy-egy szál virágot! Megérdemlik, mert a legdrágább kincsüket, fiatal életüket áldozták a Haza védelmére.

Nyugodjanak békében!

Hősök napja

 

 

Hõsök napjára

"Nékik fentrõl már az égi fény világít"

 

Csend, sûrû csend, a némaság fájó csendje,

Melyet olykor megtör egy-egy lélekharang.

Te, ki a mában élsz, gondolj a hõsökre,

Kiket sírok mélyén porhanyós hant takar.

 

Nem ön-ön magukért vállalták a halált,

Szívük diktálta hazaszeretet, s becsület.

Szolgálták híven istent és e Szent Hazát,

Lelkükben hit lángja táplálta a tüzet.

 

Nem maradt utánuk más, csak porló csontváz,

Nékik fentrõl már az égi fény világít.

Nékünk maradt az emlék és fekete gyász,

Meggyötört nemzetünk ma már békét áhít.

 

Felelevenítve sorsdöntõ csatákat,

Lebegjen szemünk elõtt közel és régmúlt,

Szívünkben nyíljon az emlékezés virága,

Idézzük fel elménkben mily rögös volt az út:

 

Négyszázötvenegy, a hun király Atilla

Csatát vívott, ez volt a Népek csatája.

Nyolcszázkilencvenkilencben Brentánál

Elfutott elõlünk a Berengár király.

Kilencszázhétben a pozsonyi ütközet,

Csúfosan vertük a keresztes sereget.

 

Kilencszázhuszonhat, Sankt Gallenig jutunk,

Visszaülhet trónjára a pápa miáltalunk.

Kilencszázötvenöt, csatát veszt a sereg,

Augsburgnál bizony tõrbecsalták õket.

Ezerötvenben, a Vértes hegy lábánál,

Megmutattuk nincs jobb harcos a magyarnál.

 

Ezerhatvannyolcban a Cserhalmi ütközet,

Kunoknak adánk itt harcászati leckéket.

Ezerkettõszáznegyvenegy, Muhi a "vég",

Tatár jõ, mint sáskahad, az egész ország ég.

Nikápoly, ezerháromszázkilencvenhat,

Zsigmonddal az élén, fut a keresztes had.

 

Ezernégyszáznegyvennégy, Várna kudarca,

Jagelló Ulászló odalett a viharban.

Ezernégyszázötvenhat, Nándorfehérvár

Templomainkban a harang ma is táncot jár.

Ezernégyszázhetvenkilenc, Kenyérmezõ,

Kinizsi Pál volt itt a nagy törökverõ.

 

Ezerötszázhuszonhat, a mohácsi vész,

Királyunk, seregünk egy szálig odavész.

Ezerötszázharminckettõ, Kõszeg helyt áll,

Jurisics Miklós küzd, s miénk marad a vár.

Ezerötszázötvenkettõ, Eger a nagy tét,

Dobó keseríti Ali pasa életét.

 

Ezerötszázhatvanhat, Szigetvár elesett,

Zrínyi Miklós megmutatta, mi a becsület.

Ezerötszázkilencvenhat, Mezõkeresztes,

A török szultán ismét gyõzedelmeskedett.

Ezerhatszáznégyben, Álmosd és Diószeg,

A Habsburgot verte a Bocskai sereg.

 

Ezerhatszáznyolcvanhat, felszabadul Buda,

Keresztes seregeknek sikeres ostroma.

Ezerhatszáznyolcvannégy, Nagyharsány, Szársomlyó,

Megszûnt itt a töröknek minden földi jó.

Szalánkemén, ezerhatszázkilencvenegy,

Bádeni Lajos õrgróf ver török sereget.

 

Ezerhatszázkilencvenhét, Zenta is szabad,

Vége a százötven éves török uralomnak.

Ezerhétszázhárom, Rákóczi idején,

Ocskay brigadéros gyõz Tiszabecsnél.

Ezerhétszáznégyben a Nagyszombati csata,

Vereséget szenved a kurucok csapata.

 

Ezerhétszáznyolc, kudarcba fullad Trencsén,

A továbbiakban már nincs semmi remény.

Ezernyolcszáznegyvennyolc, szabadságért küzdünk,

Pákozdról Jellasicsot Bécsig kergetjük.

Ezek után vegyesek a harci sikerek,

Egyszer osztrák gyõz, másszor magyar honvédek.

 

Ezernyolcszáznegyvenkilenc, Piski ütközet,

Gyõzelmét ülheti a Bem vezette sereg.

Beindul a dicsõ tavaszi hadjárat,

Nem sok babér terem ekkor az osztráknak,

Tápióbicske, Isaszeg, majdan Buda,

Egymást követõ gyõztes csaták sora.

 

Klapka György megvédi Komárom erõdjét,

Keserítve végig az osztrákok kenyerét.

Eddig a "nagytestvér" figyelt és hallgatott,

A "sógor" nyavalygására jött, és ránk rontott,

Mikor kezdénk hinni, szabadságunk közel,

Viharfelhõ tornyosul, mennydörgés jöve el.

 

Egymást követve, városaink mind elvesztek,

Segesvár, Temesvár, utolsónak odalett.

Ezerkilencszáztizennégy, Limanova,

Ismét jön a nagytestvér, de meg lett állítva.

'Kilencszáztizenöt Przemysl, Galícia,

Nagy a veszteségünk, de meghátrál a muszka.

 

Még ezerkilencszáztizenöt-tizenhét,

Isonzó, Doberdó, fagyhalál, halálrét.

Ezerkilencszáztizennyolc Piave folyó,

Halálvirágot szór a fennsíkról Montello.

Ezerkilencszáznegyvenegy keleti front,

A Magyar Királyi haderõ zászlót bont.

 

Ezerkilencszáznegyvenkettõ Tyimtõl a Donig,

A második hadsereg gyorsan felfejlõdik.

Ezerkilencszáznegyvenhárom Voronyezs,

A "nagytestvér" visszavág, odavész a sereg.

Ezerkilencszáznegyvennégy, visszavonulunk,

Veszteségünk jelentõs, de van akaratunk.

 

A román hadvezetés a muszkához áll át,

Tordánál szétverjük az áruló hordáját.

'Kilencszáznegyvenöt, hazánkra alkony száll,

Asztalunkról a "nagytestvér" mindent felzabál.

Kirabolt, széttépett, megalázott nemzet,

Ezerkilencszázötvenhatig tûr, szenved,

 

Újra megpróbálja letörni a rabigát,

Ki tatártól, töröktõl védte Európát,

Szembeszáll az orosszal, a vörös ördöggel,

Európa, s a nagyvilág nézi közönnyel.

Ásta sírunkat a nyugat ezer éven át,

A kelet megpróbálta bedöngölni hantját,

 

Mi mégis itt vagyunk, s nemzetünk is él,

Õsök ereibõl ezért folyt sok honfivér.

Isten valamiért feláldozta népünket.

A megváltó Jézusnak mártírkeresztet,

Nékünk rabláncot adott évszázadokon át,

Bár sokszor próbáltuk széttörni az igát.

 

Kell, hogy emlékezzünk a nemzet hõseire!

Közöttünk élnek, míg õket nem feledve,

Szívünkben nyílik az emlékek virága,

E véráztatta földön kívül nincs más haza!

/Albert Ferenc/

 

/Forrás: http://gufi.hupont.hu/5/hazafias-versek/

 

 
Írta: Szmolicza József   
2017. május 11. csütörtök, 11:21

Vendégeink voltak

 

 

2017. május 4-én a Miskolci Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Fekete Dénes úr és kedves felesége tett rövid látogatást városunkban. Megismerkedtek Isaszeg lengyel emlékeivel.

Először a Falumúzeum anyagát, az ólomkatona-kiállítást, a győztes 1849. április 6-i isaszegi csata tárgyi emlékeit tekintették meg. Vendégeink tájékoztatást kaptak, a Múzeumbaráti Kör több mint 45 éves magyar-lengyel baráti kapcsolatokat ápoló munkájáról. Többek között a dr. Dürr Sándor által szervezett Lengyel délutánokról, Isaszeg 285 éves múltra visszatekintő lengyel vonatkozásairól. Megnézték a múzeum boltíves tornáca alatt elhelyezett, Szathmáry Zoltán (1901-1989) múzeumalapító és Domszky Pál (1904-1974) a magyar-lengyel baráti kapcsolatok kutatója és ápolója emléktábláit. Jeles személyiségei voltak ők városunknak, hiszen már 1967-től kapcsolatban álltak egymással és a magyar - lengyel vonatkozású adatokat gyűjtötték. E kutatások révén derült ki, hogy Domszky Pál egyik őse Domski Nikodem gyalogsági százados az isaszegi csatában a Lengyel Légió katonájaként vett részt.  Majd felkerestük a Városháza homlokzatán elhelyezett Wysocki emléktáblát, amely 1972-ben Lengyelországban készült és a lengyel kormány ajándékaként került Isaszegre. Ekkor két emléktábla érkezett településünkre, a másikat a Református templom a "Szabadságtörekvések Emléktemploma" homlokzatán helyezték el, ahol a Józef Wysocki  vezette Lengyel Légió hősiesen védte a magyar állásokat, az osztrák csapatok szünni nem akaró támadásaival szemben.

Ezt követően a Szoborhegyen lévő Honvédemlékműhöz (1901 Radnai Béla alkotása) látogattunk el, rövid történelmi ismertető után, a Katonapallagon lévő Honvédsírokhoz zarándokoltunk. A szépen gondozott történelmi - kegyeleti emlékhelyen a XX. század elején emelt régi síremlékeket, a Makovecz Imre által tervezett "Emlékező Angyalt" Életfát, haranglábat tekintették meg kedves vendégeink,  majd a rövid látogatást az Ismeretlen Lengyel kapitány síremlékénél fejeztük be. Itt röviden ismertettem a síremlék történetét, az 1972-ben megrendezett Isaszegi Magyar - Lengyel Történelmi Napok rendezvénysorozatot, amelynek során került felavatásra az emlékmű. Előtte Turai György isaszegi kovács mester által kardlapokból készített kereszt állt.

Bízom benne, hogy a mai találkozásunknak köszönhetően sikerült jó kapcsolatot kiépíteni. Reméljük, hogy vendégeinket viszont láthatjuk a Múzeumbaráti Kör által szervezett lengyel  rendezvényeinken. A Miskolci Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat munkájához, sok sikert kívánunk!

 


 
Írta: Szmolicza József   
2017. május 09. kedd, 21:06

Letáncolták a világot a miskolci múzeumosok

 

Egyedülálló bravúrt hajtott végre a miskolci Herman Ottó Múzeum, hiszen először neveztek az Amerikából indult Museum Dance Off versenyre, és rögtön meg is nyerték azt. Az intézmény videója ugyanis megnyerte az Egyesült Államokból három éve elindult, Museum Dance Off verseny idei kiírását. Tette ezt úgy, hogy a múzeum elsőként pályázott Magyarországról, illetve Kelet- és Közép-Európából. A verseny kifejezetten kemény volt, hiszen olyan ellenfeleket, intézményeket kellett legyőzni, amelyek milliós világvárosokban, kontinensnyi országokban működnek. Ám ezt a versenyhátrányt sikerült szívmelengető összefogással ledolgozni. A Herman Ottó Múzeum munkatársai folyamatosan kapták a visszajelzéseket a múzeumi kollégáktól az ország minden pontjáról, iskolai osztályoktól, baráti társaságoktól, céges alkalmazottaktól, hogy szavaztak, és mindenkit erre biztattak a környezetükben. Hihetetlen módon pörgött a téma a közösségi médiafelületeken is, így a hír valóban rengeteg emberhez jutott el, és ők mind segíteni akartak egy-egy kattintással.

A végeredmény pedig lenyűgöző lett. A miskolci videó az összes leadott szavazat (181.617) 56 százalékát, egészen pontosan 100.815 voksot szerzett meg. Ezzel sikerült túlszárnyalni a tavalyi győztes, a melbourne-i Victoria Museum teljesítményét, akik egy évvel ezelőtt 79 ezer szavazattal szerezték meg az első helyet.

A Herman Ottó Múzeum – minden dolgozója nevében – megköszöni azt a hihetetlen összefogást és segítséget, amelynek révén sikerült elérni ezt a világraszóló sikert.

Minden isaszegi polgárnak, múzeumbarátnak is köszönjük, akik a Falumúzeum honlapján olvastak a versenyről, és szavazataikkal támogatták azt!

A győztes videó itt tekinthető meg!

 

 

 
Írta: Szmolicza József   
2017. április 30. vasárnap, 14:32

Május 1-e Isaszegen Anno...

Válogatás a Falumúzeum fotótárából

A fotók az 1950-es években készültek

Isaszegi szép népviseltbe öltözött leányok szalagokkal díszített "Máj-kerékkel"

 

A májusfa állításának napja a magyar nyelvterület legnagyobb részén május elseje, de történeti és friss adatok szerint a nyelvterület É-i és Ny-i részén pünkösd napján is állítottak májusfát. A két ünnep kapcsolatai annyira erősek, hogy nehéz volna eldönteni, tulajdonképpen melyik naphoz is kötődött tartósan, hagyományosan a májusfa-állítás ünnepi szokása. A nyelvterület É-i és Ny-i részén gyakori volt a május elsején állított fát pünkösdkor bontani. A bontás ceremóniáinak (fára mászás, májusfa-kitáncolás stb.) kapcsolata lehetett a pünkösdi király (pünkösdi királyság) választásával is. Erre utal a nyelvterület ÉNy-i részein a májusfa mellett vagy helyett állított máj-kerék, amely egy magas rúd végére tűzött, szalagokkal, borosüvegekkel, zsebkendőkkel díszített szekérkerék. A kerék díszeit versenyezve próbálták leszedni a máj-kerékre felmászó legények. Az ügyességi verseny győztese éppúgy lehetett pünkösdi király, mint legénybíró, vagy a bálokat, mulatságokat rendező első legény.  A 15. sz.-tól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régibb. A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben (Csík) ki is faragták a fát vagy a legény rávéste a nevét (Háromszék). – A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága stb. számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa stb. A bontása (elsősorban ott, ahol pünkösdkor bontják, mint a Ny-Dunántúlon s a Felföldön) már nyilvános, játékokkal, versenyekkel tarkított ünnep: kimuzsikálják, kitáncoltatják a fát, vagy zöld ágakba öltöztetett alakoskodók (alakoskodás) váltságpénzt gyűjtenek, sorra járva a falu házait.

A régi dányi út végén lévő focipályán, itt tartották az iskolai torna gyakoraltokat is.

Májusfa-kitáncolás:

Az országszerte általános májusfaállítás szokásával szemben csak szórványos adalékaink vannak a fa kidöntésekor (máj. utolsó vasárnapja, pünkösd) rendezett májusfa-kitáncolás májusfa-kitáncolásra. E táncalkalom s egyes helyeken (Perkáta, Dunapentele, Zirc stb.) a fa körültáncolása szerves része annak az Európa-szerte kimutatható hagyománynak, amely a tavaszi ünnepkör szertartásos táncainak (rituális táncok) emlékét őrzi.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Az első fotónál cudar hideg lehetett május 1-én, nagyon be van öltözve mindenki

A dányi úton, ma Ady E. úton halad a menet

A kép a péceli v. dányi úton készülhetett.

Aszfaltos útnak még a nyoma sincs.

 
« ElsőElőző1234567KövetkezőUtolsó »

1. oldal / 7