Az oldal feltöltés alatt! Kezdés: 2021. 02. 05. Utolsó frissítés 2022. 08. 31.
Rövidítések: F: Fotótár, IMA: Isaszegi Múzeum Adattára
Szk: Szakkönyvtár
Az emléktáblán szereplő isaszegi áldozatok névsora.
Weisz Zsuzsika emlékére
Haja lángolt, mint a piros rózsa,
…Megcsillantja arcát még a távol,
Emlékszem örökké, én Weisz Zsuzsikáról,
Istenem hány év is telt el azóta…
Mi voltam még, apró kis legényke,
Még sem érte fel sohasem a vállam,
A feleségem lesz mondotta, megvárjam,
Hűséges leszek én, mily szépen ígérte.
A háború messze vitte tőlem,
Hirt nem hallottam többet felőle,
…Gázkamrában égett el szép teste,
Miért kellett érned ilyen véget?
Ostromoltam akkor Istent, s emberséget,
S követ gördítettek könyörgő szívemre.
Juhari István
(Isaszeg, 1917. – Budapest, 1978.)
Emlék okmány az isaszegi Izraelita hitközség Imaházának felépülésére IMA 70.205.1.
Írta Marcsányi István Rk. kántortanító 1903. március 31-én.
Link Hermann imádságos könyve (héber nyelvű az 1967-es elemzés szerint
Kiadta: Landau L. M. Prágában, 1856-ban. Link Hermann az isaszegi csata (1849. IV. 6.) alatt szanitécként szolgált, majd később Isaszegen telepedett le és alapított családot. Az imádságos könyvet leszármazottai őrizték. Majd 1944. júniusában le kellett adniuk több más holmival együtt a Községházán. Az 1944. novemberi-decemberi harcok során a leadott személyes tárgyak sajnos megsemmisültek. 1944-ben csak ezt az imádságos könyvet sikerült megmentenie Szathmáry Zoltánnak és Szentiványi Gyulának. Szathmáry őrizte tovább, egészen a múzeum létrejöttéig, amikor is a gyűjtemény törzsanyagába került be. Szk.: 1393.
A Holokauszt isaszegi áldozatai
Isaszegről 1944-ben deportáltak névsora
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén 1941-ben összesen 226 103 izraelita vallású személy élt, legtöbben a fővárosban: 184 453 fő.
A megye zsidó lakosságát hozzávetőleges tíznapos eltéréssel – 1944. június 25-27. között, illetve július 6-8 között deportálták (41.650 főt). A vármegye alispánja 1944. május 12-én kiadott 27.409/1944 számú rendelete szerint, a zsidó lakosság gettóba tömörítése a vármegye egész területén május második felében kezdődött. A gettók felszámolása után a déli járások zsidóságát Kecskemétre, illetve Szegedre, az északiakét pedig Monorra, illetve Budakalász gyűjtőtáboraiba szállították. Egyedül a Gödöllői és az Aszódi járás zsidó lakossága járt be más útvonalat. Őket a rákoscsabai gettóban gyűjtötték össze, majd innen június 10. körül mindannyiukat továbbszállították a hatvani cukorgyárban létesített túlzsúfolt gyűjtőtáborba, ahonnan június 12-én indult a deportáló szerelvény.
Járási és városi gettók:
Gödöllő
1944 tavaszán a városban hozzávetőleg 160 zsidó, illetve annak minősülő ember élt. Gödöllőn – a Pest megyei alispán azt elrendelő gettórendelete ellenére – nem létesítettek gettót. Mivel nem maradtak fenn dokumentumok a túlélők beszámolóiból rekonstruálható, hogyan zajlott a Gödöllői járás zsidóságának összegyűjtése és deportálása Gödöllő és – Aszód, Rákosliget, Pécel kivételével – a Gödöllői járás többi településének zsidó lakosait a beszámolók szerint június 12-én gyűjtötték össze Deutsch Mór bankár házának udvarán, ahonnan még aznap átszállították őket a hatvani gyűjtőtáborba. Onnan deportálták őket Auschwitz-Birkenauba.
Rákoscsaba
A településen 1944 áprilisában mintegy 500 zsidó élt. Őket, valamint az Aszódi járás, Rákosliget és Pécel összesen kb. 700 főt számláló zsidóságát Rákoscsabán , a Marton-cigánytelepen gyűjtötték össze rendkívül mostoha körülmények között, nagy zsúfoltságban.
Hatvan
A község és a Hatvani járás összesen mintegy 2100 zsidó lakosát – május végén, a városi gettó felszámolása után – átvitték a hatvani cukorgyár területén álló üres fabarakkokba.
Pár napon belül ide hozták a gyöngyösi zsidókat, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Aszódi és a Gödöllői járásának zsidó lakosait is.
Deportálás
június 12. 2961 személy
Hatvanból deportálták (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből)
A rákoscsabai gettóból
Aszód, Bag, Domony, Galgagyörk, Galgahévíz, Galgagyörk, Hévízgyörk, Kartal, Pécel, Rákoscsaba, Rákosliget, Tura, Verseg.
a Gödöllői járásból
Csömör, Dány, Gödöllő, Isaszeg, Kerepes, Kistarcsa, Mogyoród, Rákoskeresztúr, Szada, Vácszentlászló, Valkó és Zsámbok zsidó lakosságát.
„A keleti front közeledtével a német-magyar hadvezetés hozzálátott az ország fővárosát körülvevő védelmi állások kiépítéséhez. Isaszeg térségén is keresztülhúzódott a Budapestet keletről védő úgynevezett Attila vonal első és második árokrendszere, melynek munkálatait 1944. augusztus hónapban kezdték meg. Mintegy ötszáz katona- és polgári ruhás lengyel férfit hoztak a faluba, akiket a koronauradalmi erdőben felállított barakkokban helyeztek el. Szeptemberben aztán további több száz (elsősorban zsidó) munkaszolgálatost is a helyszínre vezényeltek a polgári lakosságot is tankcsapdák építésére kényszerítve. A több kilométeres vonalakon dolgozók közül több munkaszolgálatos és lengyel megszökött, amit a keretlegények terrorintézkedésekkel igyekeztek megakadályozni: a temetőben hat szökött magyar katonát végeztek ki.”
A magyar holokauszt a magyarság, a magyar nemzet egészének tragédiája. Attól függetlenül, hogy ki minek vallotta magát, hiszen a különböző közösségekhez tartozás rendkívül sokszínű és sokszintű lehet. A beolvadás és a teljes azonosulás vágyától az elkülönülésig. A kulturális, vallási, nemzeti, etnikai önazonosság szabadságának határa a másik léte. Ha ennek megsemmisítésére tör valaki, bűnt követ el. Minden személyiség, minden élet önmagában érték és csoda, a létezés csodája. Ennek megkérdőjelezése alapjaiban támadja meg az emberi életet.
Forrás:
Kádár Judit: Gettók és deportálások (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye)
Végső István: Miért volt különleges a gödöllői zsidóság deportálása? www.neokohn.hu
Asztalos István: Isaszeg (Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2000. 105. old.)
Györe Zoltán: Pest megye zsidóságának genealógiája I. (Gödöllői körzet)
Isaszegi Múzeum Adattára és Fotótára
Dokumentumok:
Pestvármegyében zsidó munkásszázadok foglalkoztatása. Budapest, 1940. december 21. IMA 70.206.1.