Isaszegen győzött a magyar kard,
Vigyük győzelemre a magyar dalt!
Szép magyar dal drága nyelvünk,
Hordjon szárnyán dalos lelkünk!
100 évvel ezelőtt 1922-ben alakult meg az Isaszegi Daloskör és pont 48 éve annak, hogy sajnos 1974. december 20-án meg is szűnt. Emlékezzünk rá szeretettel!
Az Isaszegi Daloskör zászlaja múzeumunk féltve őrzött ereklyéi közé tartozik. Érdekessége a fémszállal hímzett babérkoszorúkkal ékesített koronás magyar címer.
Az 1917-18-as években karpaszományos (érettségizett) katonák kiképzése zajlott Isaszegen a nyári hónapokban. A katonák az Öreg-iskolában voltak elszállásolva és a közeli erdő mellé vonultak ki énekszóval gyakorlatozni. Ez a terület mára már teljesen beépült. A gyakorlat végeztével szintén nótaszó kíséretében vonultak vissza a szálláshelyükre. Parancsnokuk Rác Jenő főhadnagy volt, aki annyira megszerette a falut, hogy mivel tanítói képesítése is volt a településen maradt. Ő foglalkozott először még kis létszámú énekkarral.
Hivatalosan 1922-ben alakult meg a dalárda dr. Sáska László községi orvos kezdeményezésére, aki nagy zenebarát hírében állt. Elnöke Haás Géza vegyeskereskedő volt. Alapító tagjai többek között Valachi Dezső, Sztah János, Perger István, Barcsa Mihály, Karton János, Karton Rezső, Besztercei János, Fazekas Gyula, Polényi Vilmos, Cseri János voltak. 1922-ben Fülöp Elek karmester tanította a Dalárda tagjait. Az ének próbák az Öregiskola egyik tantermében voltak petróleumlámpa világítása mellett.
Az 1924. november 30-án, az állami iskola termében megtartott alakuló közgyűlésen fogadták el a Magyar Dalosszövetség központilag előnyomott alapszabályát, majd megválasztották a tisztikart. Elnöke dr. Sáska László, ügyvezető alelnök Sztach János tisztviselő, titkár Szeghő Andor tanító lett. A huszonnégy tagot számláló kör főleg iparosokból verbuválódott, de tagjai között néhány tisztviselő, MÁV-alkalmazott és három feleség is szerepelt. A daloskör elnöke 1930-ban Sztach János volt
A Daloskör, hogy folyamatosan működni tudjon már akkor is anyagi gondokkal küzdött. Megoldást jelentett, hogy csatlakozott az akkor elég jól működő II. Rákóczi Ferenc Körhöz. Komoly műsoros esteket rendeztek és ennek bevételéből tudták pl. a karmestert fizetni.
1925-ben új karnagy került a Daloskörhöz Satinger Alfréd személyében, aki az akkori idők legjobb karmestere volt. Rákosligetről járt ki Isaszegre az énekkari próbákra. Az ő ideje alatt kezdett az énekkar virágozni, fejlődni bizonyítják ezt az elért sikerek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az 1926-os járási dalosversenyen Gödöllőn első díjat, arany érmet nyertek az Isaszegi Daloskör tagjai.
1927-ben zászlószentelési ünnepséget rendeztek. Egy nagyon drága, de gyönyörű aranyhímzéses zászlót vásároltak-e célra, melyet múzeumunk féltve őriz. Sajnos az eltelt 95 év nagyon megtépázta, restaurálásra szorul.
Zászlóanyának az isaszegi születésű Dr. Ripka Ferenc (1871-1944) Budapest Székesfőváros főpolgármesterének kedves feleségét, Dr. Ripka Ferencnét sz. Lipcsey Ludovika (1876-1953) úrasszonyt kérték fel, aki nagyobb összeggel járult a zászló elkészítéséhez. Azért, hogy a Daloskör a kiadásokat csökkenteni tudja zászlószögeket készíttetett név bevéséssekkel, és azt az ünnepély alkalmával fakalapáccsal a zászlórúdba verték. Kik is voltak ezek az önzetlen adakozók? Elsősorban helyi kisiparosok, parasztok, munkások és a társadalmi egyesületek tagjai, akik a magyar dalt szerették.
A Dalárda mindig anyagi gondokkal küzködött, hiszen a községi elöljáróságtól pénzügyi támogatást nem kapott, viszont a Kör tagjai mindig állandó szereplői voltak a községi ünnepélyeknek (márc. 15., ápr 6., stb.).
Hogy működésüket biztosítani tudják „műkedvelő gárdát” hoztak létre. Sok színdarabot játszottak, többek között megemlíthetjük a következőket; Juhász legény, Molnár és gyermeke, Mesék az írógépről, Vén gazember, A bor, a János vitéz, Iglói diákok, Nótás kapitány, Tatárjárás, Marica grófnő, stb. Ezeknek az előadásoknak nagy sikere volt.
János vitézről e gyönyörű daljátékról engedjék meg, hogy egy kicsit részletesebben is szóljunk.
Másfél havi próba után hétszer adták elő a műkedvelők a Gyarmati vendéglő-színháztermében, a volt Rózsa Presszóban, amely ma már nem létezik. Merényi József alakította a címszereplő János vitézt, Iluskát Zombori Mariska, a Francia királykisasszonyt – Orbai Olga, a francia királyt Lőwi Illés, Bagót – Pásztor Kálmán alakította. A Kör tagjai Budapestre jártak énekpróbákra, a MÁV szimfonikus zenekarhoz. A zenekar 20 tagja kísérte a daljátékot, Berki Sándor vezényletével. A dalbetéteket négy szólamban énekelték a statiszták. Külön színfalakat, függönyöket vásárolt a Daloskör az előadásokhoz. Mind ahányszor, amikor előadták a színdarabot óriási sikert arattak, amelyre az isaszegiek sokáig emlékeztek. Sok ehhez hasonló népszerű színielőadást rendeztek de a bevétel sok esetben éppen hogy csak fedezni tudta a kiadásokat.
Előfordult olyan eset is amikor Seres László karmester látva a dalosok részéről a nagy akaratot, és értékelte a kórus jó működését sokszor díjazás nélkül, vagy hitelbe tanította énekre a Kör tagjait. De az anyagi nehézség soha nem vette el a dalosok kedvét. Az erkölcsi sikerek, a kulturált szórakozás adott éltető erőt a további működéshez.
A Daloskör mindig az előírt szabályok szerint működött, sajnos a jegyzőkönyvek amelyek az énekkar életéről sok értékes dokumentumokat tartalmaztak a II. világháború viharában elkallódtak. Ezt követően Munkásdalkörként majd Isaszegi Férfikórusként működött, élte életét az egykori daloskör megszünéséig.
1959 – 1974-ig Tibold Géza karnagy vezetésével működött.
1972-ben a kórus tagjai a következők voltak:
Tenor: Basus: Sekund:
Dudás József, Besztercei János, Földi István,
Horváth József, Lázár László, Nagy Béla,
Hortobágyi János, Nagy Ferenc, Nagy Sándor,
Kondora József, Polgár Vilmos, Török István,
Merényi József, Vasicza József, Szabados Kálmán
Rajta István, Farkas Mihály, Sándorfi (Sasinszki) János
Vágvölgyi János, Juhász Vilmos, Tichon Pál,
Hajdu István,
Várhegyi Sándor (Bpest),
Bariton:
Dudás József,
Madarász János,
Nagy István,
Szödi Ferenc,
Parádi Mihály.
Az 1960 – 1970-as évek sok szép sikerei Tibold Géza karnagy nevéhez fűződnek.
A Kórus eredményesen szerepelt a különböző járási, megyei versenyeken Vácon, Cegléden, Vácszentlászlón, ahol „Aranykoszorús”-Díjat nyertek.
A régi megtépázott zászló egyik oldalára arany hímzéssel ez van ráírva:
„Szép magyar dal drága nyelvünk, Hordjon szárnyán dalos lelkünk.”
A régi időkben ez volt a jeligéje a Dalkörnek, 1972-ben a következő lett:
Zúgjon dalunk, miként a fergeteg.
E vén világot ostromolja meg.
Legyen a hangja erőnk hirdetője,
S a munka népe győzve tör előre.
Az 1972. szeptember 24-én tartott nagy sikerű 50 éves jubileumi ünnepély után az énekkar működése ismét visszaesett. Tibold Géza karnagy személyesen is próbálta az énekkari próbákra nem járó tagokat felkeresni, de sajnos az ígéretek ellenére sem járt sikerrel. Így kénytelen volt benyújtani lemondását. Ezzel a település kulturális életében jelentős szerepet betöltő Isaszegi Férfikórus (Dalárda) működését felfüggesztette, illetve beszüntette 1974. december 20-án.
Forrás:
Isaszegi Múzeum Adattára 77.467.1. Az Isaszegi Dalárda története 1922-1972
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/isaszeg-686C/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ripka_Ferenc