Kedves Olvasóink!
Úgy érezzük, hogy egy másik isaszegi civil egyesületről is meg kell emlékeznünk, az Isaszegi Vasutasok Köréről, amely szintén 100 évvel ezelőtt alakult meg és jelentős szerepet töltött be a település életében. Kicsit elkerülte figyelmünket, de most hiányosságunkat igyekszünk pótolni.
A vasutasok Isaszeg társadalmának egyre jelentősebb és egyre meghatározóbb rétegét képezték már 1867-től kezdődően. Sokan választották életpályájuknak, hivatásuknak a vasutas szakmát, hiszen a vasút megbízható munkahelynek számított, nyugdíjat, egyenruhát, ingyenes egészségügyi szolgáltatást (MÁV Kórház, MÁV Szanatórium) ingyenes utazást biztosított a munkavállalói és családtagjaik számára. Elismerést, megbecsülést jelentett a vasútnál dolgozni. Az 1960-as, 1970-es években szinte a „fél Isaszeg ” a vasútnál kereste kenyere javát (Rákosrendező, Keleti-Műszak, Ganz gyár, Északi Járműjavító, stb.). Nem véletlenül mondta egykoron az egyik vonat kalauza Isaszegre érkezve, hogy „Vasútfalva következik.” Emlékezünk arra is, hogy az 1980-as években – több éven át – Isaszegről induló helyi szerelvény indult az 1. vágányról 7:45 órakor Budapest Keleti pu.-ra. Büszkék is voltunk „saját vonatunkra.” Szükség is volt erre, mivel reggelente hatalmas tömeg indult a fővárosba munkába, iskolába, stb.
Kevesen tudják, hogy a Katonapallagon az első kőből emelt emlékművek is a vasutasok nevéhez fűződik, akik az Isaszegen lezajlott 1849. április 6-i győztes csata „névtelen félisteneinek” korhadó fejfái helyett kőből emeltek két emlékművet (obeliszket). Az egyiket a MÁV Hivatali Szolgák Koszorúegylete 1906-ban, a másikat 1907-ben a MÁV Testvériség Dalosköre emelte. Nemesszívűségüket örökre megőrizték az isaszegiek!
Az Isaszegi Vasutasok Köre megalakulását az 1922. március 6-i közgyűlés mondta ki. Elfogadták az ötvenhárom paragrafusból álló alapszabályt és megválasztották a tisztikart. Elnök Hajdú Vince lett, Veiszkopf Gyula a jegyző, Hirsch Konrád a pénztáros – tizenegy választmányi tag tette teljessé a vezetőséget. Az 1925. szeptember 20-án készült tagnévsor szerint a kör százharminc tagot számlált, új vezetőség állt a tekintélyes szervezet élén: Ottrok Károly lett az elnök, Hálik János az alelnök, Blank Ferenc a jegyző, Blaskovics József a pénztáros, Szepesi József a könyvtáros, a körgazda Menártovics Lajos vendéglős volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a szervezet a rendezvényeit az ő vendéglőjében tartotta. A tagok között éppen úgy megtaláljuk a legrégebbi isaszegi családok (Vojt, Hrustinszki, Moravecz, Ragács, Hajdú, Skribek, Szmolicza) tagjait, mint a vasútvonal kiépítése után megtelepedőket, sőt az értelmiségiek közül három tanítót (Tiszai Kálmán, Süle Dénes, Homonnay Károly) is.
Az Isaszegi Vasutasok Köre zászlószentelésére 1926. augusztus 8-án került sor. A Vasutasok Köre alapszabályát 1933-ban módosítani kellett. A huszonkét paragrafusból álló alapszabályt a tisztségét megtartó Ottrok Károly elnök, valamint Gara Béla titkár írta alá. Sajnos a Kör zászlajáról fotóval nem rendelkezünk.
A Vasutas Kör székháza a Madách Imre úton az egykori Sáska doktor rendelőjének épülete volt. Majd 1945 után államosították az épületet, amelyben tanterem, cukrászda, magtár legvégül a régi Falumúzeum részére adta át egy részét az akkori Tanácsi vezetés. Az igen leromlott épületet a Múzeumbaráti Kör tagjai hősies és heroikus munkával tudták csak helyrehozni, berendezni Blázsovits László asztalos vezetésével. Az 1970-es – 80-as években az „L” alakú épület középső részében volt egy nagyterem, amely a Vasutaskör tulajdonát képezte és ott tartotta összejöveteleit. A több mint 100 éves épület végében még magán lakások is voltak (Szabó család, Vargáék) az 1970-es években. Az életveszélyessé vált épületet a Nagyközségi Tanács az 1980-as évek végén elbontatta. Így örökre eltűnt az egykori Vasutasköri Székház, a régi múzeum épülete.
